Cserepeslemez újratetőzéshez: édesapám házán dolgoztunk
Amikor elhatároztuk, hogy újra kell tetőzni apám régi házát, már évek óta halogattuk a döntést. A cseréptető elmozdult, itt-ott beázott, a padlásra pedig egy tavaszi vihar után komoly mennyiségű víz folyt be. Nem volt már kérdés, hogy lépni kell. A ház gyerekkorunk színtere volt, apám keze munkája nyomán nőtt fel szinte minden fala, nem akartuk félmegoldással elrontani az emlékeket. Megbízható, tartós, mégis szép megoldást kerestünk.
A választás a cserepeslemezre esett. Először anyagmintát kértünk, aztán megnéztünk néhány korábban készült tetőt. Meggyőző volt a könnyű súly, az egyszerű szerelhetőség, és az, hogy a régi tetőszerkezetet nem kellett teljesen megbontani. A cserepeslemez rögzítése gyorsan ment, és az sem volt utolsó szempont, hogy ár-érték arányban messze ez volt a legjobb megoldás.
Apám nem szólt bele a döntésbe, de amikor kimondtuk, hogy cserepeslemezt választunk, csak bólintott. Tudta, hogy ez nem csak egy építkezés, ez egy új fejezet. És azt akarta, hogy a ház, amit egyszer ő épített, olyan anyagból készüljön újra, ami a jövőt is bírja.
A közös munka emléke: apa, fiú és a cserepeslemez
Ahogy elkezdtük a munkát, hirtelen újra gyereknek éreztem magam. Apám ott állt mellettem, figyelte, hogyan csavarozom fel az első cserepeslemezt. Nem szólt bele, csak nézte. Néha segített egy-egy mozdulattal, máskor csak megállt és hallgatott. A tető bontása, a fóliázás, a lécezés, mindegyik lépés újabb réteg lett nemcsak az épületre, hanem a kapcsolatunkra is.
A cserepeslemez felrakása gyorsan haladt. Könnyű volt, mégis masszív, és ahogy sorban illesztettük a paneleket, mintha minden helyére került volna. Nem csak a lemezek, hanem az érzések is. Apám ritkán beszélt hosszabban, de azon a délutánon elmesélte, hogyan húzta fel annak idején a házat. Hol szerezte a téglát, hogyan hordták kézzel a gerendákat, milyen volt elsőként aludni a félkész házban.
A közös munka nem csak egy épületet hozott rendbe. Visszahozta azokat a pillanatokat, amikor még kisfiúként segítettem neki a kertben. Most szerepet cseréltünk, de ugyanúgy ott volt bennünk az összetartozás érzése. A cserepeslemez csak az anyag volt, de a valódi tartalom a csendes egymásra figyelés lett.
A tető, ami megtartja az emlékeket is
Amikor az utolsó cserepeslemez a helyére került, és felnéztünk a tetőre, csend lett. Nem szóltunk semmit, csak néztük az új, szürke felületet, ahogy megcsillant rajta a délutáni nap. A ház most újra védelmet adott, és nem csak az esőtől vagy a hótól. A közösen végzett munka, a visszaidézett emlékek és a kimondatlan érzések is helyet kaptak alatta.
A cserepeslemez nem dísz vagy divatos választás volt. Olyan anyag, ami bírja az időt, és tiszteletben tartja azt, ami már megépült. Nem takarja el a múltat, inkább erősíti, kiegészíti. Apám házát nem bontottuk le, csak megerősítettük. A tetővel együtt a kapcsolatunk is kapott egy új réteget.
Ma már ritkábban járok haza, de ha ott vagyok, mindig felnézek a tetőre. Tudom, hogy nem csak fém, nem csak csavarok és szarufák. Abban a munkában benne van minden mozdulat, amit együtt végeztünk. A cserepeslemez alatt most már nemcsak falak állnak, hanem közösen megélt idő is.