Mobilgarázs Sásd legújabb divatja
Felnőttek a gyerekeink és szeretnek bulizni. Leginkább háznál. Még leginkább nálunk. Eleinte nem is volt ezzel gond, de ahogy sűrűsödtek a látogatások és belecsúsztunk az őszbe, a fiatalok meg a teraszról a nappaliba, tudtuk, hogy erre gyorsan kell valami megoldást találnunk, különben nem lesz aki vigyázzon majd az unokákra. Vagy unokák nem lesznek, mert gyerekünk se lesz. Magyarán egyre feszültebbé vált a helyzet. A mobilgarázs ötlete egy sásdi ismerősömnél jutott eszembe, aki a felújítás előtt álló veterán járgányának vett alkalmi otthont. Megmondom őszintén, nem akartam olyan túl sokat költeni a házi kocsmára, adtam a fiúknak egy kis költőpénzt, és megbíztam őket a vásárlással. Hát mit vett ez a két anyaszomorító? Textil mobilgarázst. Gondolták a maradékot elkölthetik Sásdon piára. Az rendben van, hogy az eső nem esik be és oda vihetik magukkal, ahova akarják, de az első szél véget is vetett a partinak. Jobb is volt így, mert ennek köszönhetően végre elkezdték használni a fejüket is. Néztek polietilén burkolatút is, de aztán okosan a lemeznél kötöttek ki. A mobilgarázs, amit kinéztek, viszonylag hamar meg is érkezett sásdi otthonunk udvarára, ahol már várta a fiúk által előkészített terep. Természetesen mind a tereprendezés, mind a mobilgarázs állítás nemzeti ünneppé burjánzott sásdi otthonunkban, de összeszorítottam a fogam, bontottam én is sört és elmormoltam egy imát, hogy beváljon a tervünk.
„Acél” szentesíti az eszközt
Bár nem volt teljes az egyetértés közöttünk a feleségemmel, a finanszírozás java rám maradt. Így viszont alkut köthettem a fiúkkal, hogy hol is legyen a mobilgarázs. Sásdon is szeretnek aludni az emberek, mi pedig szélső utcában lakunk, mögöttünk már nincs senki. A mobilgarázs így a sásdi kertünk legvégébe került, jó messze a háztól. Arra gondoltam, ha kirepülnek a fiúk, vagy éppen nincsenek itthon, a mobilgarázs nekem is védelmet nyújt majd a sásdi mindennapoktól, vagy a pörlekedő feleségtől, aki nem szívesen gyalogol hátra a kertbe. Ezért arra sem sajnáltam a pénzt, hogy kilométer hosszú vezetékeket vásárolja, hogy legalább áram legyen a kuckóban.
A mobilgarázs hozott aztán még egy örömöt azon felül, hogy onnantól kezdve nem hallottunk a lovakéhoz hasonló nyerítésekből semmit. Sásdon ugyanúgy nő a fű, mint máshol, úgyhogy ha a fiúk nem akartak nyakig gazban hátracaplatni, kénytelenek voltak füvet nyírni és erre még csak kérnem sem kellett őket, ugyanis megjelentek az életem megmentői. A mobilgarázsnak hamar híre ment Sásdon és sokan lettek rá kíváncsiak, köztük lányok is. Az én leendő drága menyeim, akik előtt már a frissen nyírt fűvel is lehetett menőzni.